Igény az igénytelenségre
Van egy dal, amit titkon én is dúdolok a gangon
Avagy hogyan kapcsolódott össze az agyamban Childish Gambino, a Senkise és a duó, ami „Nyíregyről” meghódította az országot.
Május 5-én Childish Gambino előadta új dalát a Saturday Night Live-ban a dalhoz tartozó klip pedig ezzel egyidőben debütált a YouTube-on. Az internet felrobbant, mindenhol lehozták a klipet és fejtegetni kezdték a rejtett és a kevésbé rejtett üzeneteket, amelyeket hordoz. A mélységekig lenyúló elemzőmunkát kicsit félretéve egyszerűen megállapíthatjuk, hogy a színesbőrű művész a feketék USA-beli helyzetéről szeretne üzeneteket átadni, vagy inkább átütni a társadalom ingerküszöbén. A vérengzésbe forduló klip talán elég erős ahhoz, hogy az emberekben hosszabb távon is érzelmeket váltson ki, amelyek által beindulhat valamiféle változás.
Na, de hogyan jön ehhez a komoly problémához a Senkise és a Nemazalányból és Lil G-ből álló duó? Ők mind a komolyság miatt illenek bele ebbe a képbe, vagyis, akarom mondani a komolytalanság miatt. Két héttel ezelőtt mondta valaki a közelemben, hogy milyen jó ez a kors kors kors, és milyen jó, hogy mindenki ezt énekli és bulizik.
Aztán mindenki gangjára betört a hálivúdimalibuli.
Menjünk vissza egy kicsit a Kedvesemhez, amivel annak idején Alex betört a mainstream előadók közé. Byealex tehetsége nehezen megkérdőjelezhető és régi rajongójaként (talán még szavaztam is rá A Dalban) én sem törekszem erre. Azt azonban fontos látni, hogy a tehetséget és a tömegek megszólításának képességét lehet jóra, egyedire, értékesre és kevésbé jóra is használni.
Alex szépen lassan, de biztosan leereszkedett arra a szintre, amelyet a tömeg megkövetel mostanában, a nyíregyházi lányok Malibu című alkotásukkal viszont eleve ezen a szinten léptek be, és rögtön túl is szárnyalták a Senkise és Hiro trekkjének alacsony színvonalát.
Hová fog vezetni ez a tendencia? Mi miatt érhet el ekkora sikert egy olyan szám, amiben olyan sorok szerepelnek, minthogy „És ha nem is tetszik igazán a hangom, te is erre bulizol mindennap titkon.” valamint, hogy „Nem baj, ha fiatal és az sem baj, ha öreg. Tudom, hogy neked is bejön ez a buta szöveg.”?
Ennyire imponál az embereknek, ha Lil G beoltja őket?
Visszatérve Childsih Gambinohoz: két oldal rajzolódik ki a szemeim előtt. Az egyiken egy néger előadó küzd a rasszizmus és az erőszak ellen, a másikon Lil G az arcunkba dörgöli, hogy szar a szöveg, de nekünk ez kell. Én azt gondolom, hogy a This Is America azért ebben a formában született meg, mert a tömegek receptorai teljesen ki lettek lúgozva a rossz értelemben véve trash előadók által, akik az igénytelenségre és bugyutaságra mutatkozó egyre nagyobb igényt igyekeznek tovább és tovább tüzelni.
"The show must go on" - nekem ez jutott eszembe először Childish Gambino klipjéről. Történhet bármi, lehet akármekkora baj társadalmilag, a szórakoztatóiparnak pörögnie kell, a hálivúdimalibuli gyógyír a mindennapok borzalmaira.
Persze lehet legyinteni is egyet és mondhatjuk, hogy időnként mindenki vágyik egy kis guilty pleasure-re. Bevallom, én is szoktam popzenét hallgatni, nem csak a Pink Floyd képes megragadni, viszont büntetlenül nem lehet minden nap a mekiben kajázni.
