Legutóbb 2015-ben volt szerencsém az Artemovszk 38 fedélzetére lépni, akkor a The Glitch Mob koncertjén tombolhattam. A zenekar eddigi életem legjobb klubkoncert-élményét adta. Ezt pedig azóta senki sem tudta felülmúlni, Onuka és a Random Trip sem, akiket egymást követő két napon néztünk meg a hajón.

Az előző blogposztomban Onuka koncertjéről írtam, és említést tettem a Random Trip bulijáról is, amelyről szintén szerettem volna beszámolni. Azóta eltelt majd egy hónap, de így legalább tényleg azokat az élményeket fogom összeszedni, amelyek a hosszútávú memóriámig is eljutottak.

A Random Trip munkásságát évek óta követjük már a barátnőmmel, de mivel vidékiek vagyunk/voltunk, mindig csak vágyakoztunk a koncertjeik után. Egy bő hónappal ezelőtt azonban eljött a mi időnk! Teljesen random volt, hogy megláttuk a Facebook eseményt, miszerint az Onuka koncertje után egy nappal újra a hajóra lépnek Jávorék.

A művészek névsora most is változatos volt, a két alaptag mellett (Delov Jávor, Dj Q-Cee) Vörös Janka (Hősök), Meszka (Punnany Massif), Szebényi Dani (Henrik Freischlader Band, Freddie), Kolta Gergő (Majka) és az amerikai Dale Novella valamint Mikal Amin léptek a színpadra.

A koncert kicsit késve kezdődött el, már kezdtünk türelmetlenek lenni, de végül szépen lassan feltűntek az ideiglenes zenekar tagjai. Vörös Janka és Meszka vették kézbe először a mikrofonokat, de ők nem nyűgöztek le túlságosan. A zenélésbe pár perc múlva becsatlakozó afroamerikai hölgy viszont akkorát énekelt első "megszólalásra",

hogy levitte a fejemet.

Onnantól kezdve végig azokat a részeket vártam, melyekben ő énekelt. Vörös Janka éneke így elvesztegetett idő volt a számomra. Meszka szintén nem nyújtott egy felejthetetlen élményt, a Punnany Massifban nagyon jól szól a hangja, de szólóénekesként szerintem kevés. A billentyűs Szebényi Dani a Chromeo-t idézte meg nekem, mind kinézetében, mind stílusában. Aki pedig a Chromeo hangzást elő tudja rántani a billentyűk közül, rossz zenész nem lehet. Kolta Gergő igencsak felejthető volt, szólt a basszus a háttérben, de egy Flea szintű basszus szóló esélye végig 0,0% volt. Delov Jávor nagyot dobolt, élmény volt nézni és hallgatni, Q-Cee is hozta a kötelezőt, még egy kis freestyle rap is belefért a beatbox mellé. De ha már a freestylenál tartunk, Mikal Amin rapszövegi közé is be-be csúszott egy két rögtönzött rímpár. Ennek én különösen örültem, hiszen ezek a freestyle elemek olyan pluszt adtak a produkcióhoz, ami még egyedibbé és sokszínűbbé tette azt. Nekem pedig egyébként is a szívem csücske a rapzene, a freestyle pedig teljesen le tud nyűgözni.

Összességében egy jó koncertet kaptunk, amely bár nem volt túl hosszú, viszont nem volt megúszós sem. Tökéletes nyáresti kikapcsolódást jelentett és még egy olyan énekhangot is hallhattam élőben, amihez fogható számomra nincsen Magyarországon.